A tömítőeszköz kulcsfontosságú eleme a légi{0}}motorokban, amelyeket a kompresszor forgórésze és az állórész (például a rotorlapátok és a ház, az egyenirányító belső gyűrűje és a rotordob között, valamint a rotor elülső és hátsó felülete és a ház közötti) közötti rések tömítésére használnak. Csökkenti a gázszivárgási veszteségeket és javítja a kompresszor hatékonyságát a szivárgási terület és a nyomáskülönbség csökkentésével.
Ez az eszköz két kategóriába sorolható: kontakt és nem{0}}kontaktus. Az érintkezőtömítések olyan szerkezeteket foglalnak magukban, mint a táguló gyűrűs tömítések és a végfelületekhez illeszkedő grafit nyomólemezek, amelyek a rugó előfeszítésével biztosítják a tömítést. Az érintésmentes tömítések elsősorban rácstömítéseket használnak, amelyek több-fokozatú üreges nyomáskülönbséget alkalmaznak, pengéket-, például vékony foghegyeket használnak a rés szabályozására, és grafittömbökkel optimalizálják a radiális hézagot. A modern technológia bevezeti a kefetömítéseket, ahol a finom acél drótkefék állórészgyűrűt alkotnak, amely érintkezik és dörzsöli a forgó tengelyt, és kerámia bevonattal kombinálva javítja a tartósságot. További tömítési formák közé tartozik a labirintus tömítés cikcakk szerkezete és az úszógyűrűs tömítés olajfilm fojtása. Tanulmányok kimutatták, hogy a tömítésszivárgás 1%-os csökkentése 1%-kal növelheti a motor tolóerejét.
