Először is ott vannak az üzemanyag-vezetékek, amelyek az üzemanyag bemeneti nyílásától az üzemanyag-befecskendezőkhöz szállítják az üzemanyagot. Az üzemanyag mennyiségének szabályozását általában a motor üzemanyag-szabályozója biztosítja. Ennek a szabályozónak érzékelnie kell a motor állapotát, és ehhez különböző légnyomás-, hőmérséklet-, motorfordulatszám-érzékelőkhöz kell csatlakoztatni. A legtöbb érzékelő elektronikus, de néhány hidraulikus, ami összetett vezetékhálózatot eredményez.
Másodszor, ott vannak a kenési rendszer vonalai. A motornak több nagy csapágya van, amelyek támogatják a rotor forgását, amelyek állandó kenést igényelnek. A kiegészítő sebességváltót is kenni kell, így a kenőrendszer vonalai meglehetősen bonyolultak.
Harmadszor, ott vannak a légbeömlő-szabályozó működtetőelemek vagy szelepek vezetékei. A motorok olyan működtetőkkel rendelkeznek, amelyek szabályozzák a levegő beszívását, például a VSV (Variable Stator Lane) vezérlés. A vezérlő a motor állapota alapján állítja be az állórész lapátszögét, általában hidraulikusan vezérelve, így szintén számos sort igényel.
Negyedszer, ott vannak a levegőbeszívó csövek. A motor elülső fele általában alacsonyabb hőmérsékletű, míg a hátsó fele (az égéstér mögött) magasabb. A hűtéshez levegőt kell szívni az elülső részből a hátsó felébe. Ezért sok különböző hűtőlevegő-cső létezik. Vannak indítólevegő csövek is; A repülőgépmotor-indítók általában pneumatikusak. Levegőt igényelnek az APU-motorból a magmotor forgatásához, valamint az indítás-és a gyújtás befejezéséhez.
Ötödször, különféle kábelek állnak rendelkezésre, beleértve az érzékelőket, a gyújtókat, a vezérlőket, a tápegységeket és az elektronikus kommunikációs vonalakat a repülőgéppel.
